The knotter – a symbol of better things to come.

A kötözőfej – Mi is ez tulajdonképpen?

Talán a varrógép elve segítette elő a kötözőfej, a kötöző szerkezet feltalálását a szalmakötözőben. A varrógép tűje beleszúr az anyagba, majd villámgyorsan kis hurkokat húz a tű alatt elfutó textíliába. A kötözőfej a szalmakötözőben egy tű és egy csomózó horog segítségével ugyanígy tekeri körbe a kötözőzsineggel a szalmakévét, majd húzza azt szorosra. Ez addig működik jól, amíg a kötözőzsineg egyenletesen erős. Amint a kötözőzsineg különböző vastagsággal rendelkezik, a szál elszakad és a szalmakötegek megint szétesnek. Az amerikai McCormick cég a XIX. század végén már piacra dobott egy igen jó csomózó szerkezetet a szalma kötegeléséhez, azonban a szalmakötözők a kontinensen csak bizonyos feltételek mellett működtek és folyamatosan üzemzavar állt elő.

August Claas egy részben mozgó, felső résszel rendelkező csomózó horgot fejlesztett ki. Ezzel a beépített rugalmassággal mindenfajta erősségű és minőségű kötözőzsineget fel lehetett használni, amely elvileg így sosem szakadt el. A kötözőzsinegnek épp az első világháborút követő nehéz időkben rossz volt a minősége. Ezért a Claas-féle találmány hatalmas gazdasági jelentőséggel bírt a mezőgazdaság számára.

A legendás kötözőfej 1921-ben kapta meg a 372140 számon bejegyzett szabadalmat és a „Gebr. CLAAS” cég első szabadalma volt. A kötözőfej funkciója alapjában máig keveset változott. A szalmabálázókban a szalmabálákat még mindig mindenhol a világon kötözőzsineggel fogják össze. A szalma, ez az értékes, újra termelődő nyersanyag így kezelhető formában és jó minőségben áll rendelkezésre.